Napi evangélium

2011. május 13. - Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Az eucharisztikus beszéd folytatásaként arról beszél Jézus a mai evangéliumi szakaszban, hogy az Ő teste valóban étel, amelyet valóban ennünk kell, ha részesedni akarunk az örök életben és a feltámadásban.
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A szentáldozáskor közösségre lépünk Krisztussal, ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között is, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus Teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekacsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.
Krisztus áldozata elsősorban a mennyei Atyának szóló ajándék, ugyanakkor nekünk szóló ajándék is, hiszen valóságosan adja önmagát nekünk az Oltáriszentségben. Fogadjuk el az Úr csodálatos és örök életet biztosító ajándékát!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm.Ámen.