Napi evangélium
2011. május 11. - Szerda
Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.
Minden, amit a Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem
utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát
cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig
küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit
nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy
mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én
feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40
Elmélkedés:
Jézus eucharisztikus beszéde folytatódik az evangéliumban, amelyben az
élet kenyerének nevezi önmagát, aztán pedig a benne hívőkről, illetve a
hitetlenekről szól. Jézus megismerése ugyan minden ember számára
megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz
Jézusban, s aki az Ő testével találkozik. Az Oltáriszentség
mindenképpen titok marad az emberi értelem számára, de elsősorban nem
is megértenünk kell, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk. A
szentáldozással kifejezzük egységünket Jézussal, valamint az Egyházzal,
hiszen mindannyian egy kenyérből táplálkozunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.
Kommentáld!