Napi evangélium
2011. május 10. - Kedd
Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így
szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy
higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában,
amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így
felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az
égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere,
amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották
–, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok
az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz,
nem szomjazik sohasem.”
Jn 6,30-35
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporítás különleges eseménye nem volt elég a nép
számára és olyan újabb jelet követelnek Jézustól, amely alapján
hihetnek benne. Milyen szándék lehet a követelés hátterében? Ha jó
szándékú volt a kérés, akkor valóban hinni akartak az emberek. Ha
viszont rossz szándékkal kérték ezt, akkor csak próbára akarták tenni
Jézust és abban bíztak, hogy nem tud csodát tenni és kudarcot vall.
Talán ez utóbbi a valószínűbb, hiszen Jézus nem teljesíti a kérést.
Ennek az lehet az oka, hogy Jézus nem a csodaváró emberi elvárásoknak
akar megfelelni, hanem mindig az Atya akaratát teljesíti.
Jézus ugyan újabb csodát nem tesz, de tanítást ad az igazi mennyei
kenyérről, amelyet az Atya ad az embereknek. Ez a kenyér Ő maga, az Ő
valóságos teste, amelyet az Oltáriszentségben vehetünk magunkhoz, mint
az élet kenyerét és az örök élet táplálékát.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!
Tisztíts meg bennünket bűneinktől
és gyarlóságainktól drága Szent Véred által,
hogy a Te szeretetedben
és a Te békédben éljünk
most és mindörökké!
Ámen.
(Labre Szent Benedek)
Kommentáld!