Napi evangélium
2011. június 3. - Péntek
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti
szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor
szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte
gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember
született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd
viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki
sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több
kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés:
Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul – szól hozzánk ma Jézus. A
keresztény embernek tehát nincs oka az elkeseredésre és az
életuntságra, még a nehéz helyzetekben sem, hiszen Isten minden
szomorúságunkat és elkeseredésünket örömmé tudja változtatni, mégpedig
olyan örömmé, ami nem múlik el, s amelyet senki sem tud elvenni tőlünk.
Lelki fejlődésünknek, íme ez az útja: Isten szeretetté alakítja át
a szenvedésünket. S halálunkat, amit mi emberi szempontból a legnagyobb
szenvedésnek tartunk, a legnagyobb jóvá alakítja át Isten, amikor
feltámaszt minket, s az örök boldogságnak válunk a részeseivé.
Engedjük, hogy Isten lelkünkhöz érjen! Engedjük, hogy szenvedéseinket
örömmé változtassa!
Imádság:
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj
nekem igaz hitet, biztos reményt, és tökéletes szeretetet, érzéket és
értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat! Ámen.
(Assisi Szent Ferenc)
Kommentáld!