Napi evangélium

2011. június 29. – Szerda, Szent Péter és Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

Mt 16,13-19

Elmélkedés:

Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat – mondja Jézus. Az egyszerű galileai halásznak nagyon sokat kellett lélekben fejlődnie ahhoz, hogy ezt a nagy feladatot rá bízhassa az Úr. Többször is meg kellett tapasztalnia gyarlóságát. Be kellett látnia gyengeségét, és azt, hogy Jézus nélkül semmihez sem tudna kezdeni. Tanulnia kellett Jézustól, s meg kellett tanulnia a Jézus iránti feltétlen szeretetet. De hallgatnia kellett az isteni kinyilatkoztatásra is.
Sok mindenben hasonlítunk Péterre. Néha mi is bátran megindulunk Jézus felé, de aztán kicsinyhitűségünk miatt süllyedni kezdünk. Egyszer első szavára mindent otthagyunk és nyomába szegődünk, máskor megtagadjuk vagy félve elfutunk. Van, amikor csak titokban merészkedünk utána, máskor nyíltan hitet teszünk róla. Jézussal mi is csodákra vagyunk képesek. De vajon tud-e rám építeni Krisztus? Elég erős-e a szeretetem ahhoz, hogy alapozni lehessen rám? Van-e olyan hitem, hogy másokat is erősíteni tudjak a hitben?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Aranysugárral és vérpiros rózsával
feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.

Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
világ bírái, mindenség fáklyái ők;
kereszten ez, a másik kard által dicső,
s az égi karban vannak már babérosan.

Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
ruházta rád saját királyi bíborát;
nem hírneved, az ő kiváló érdemük
tesz téged minden földi híresség elé.

Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,
kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
erős reményünk, és a kettős szeretet
forrását lelve éljünk a halál után!

A Háromságnak örök dicsőség legyen,
és tisztelet és ujjongás és hatalom
az Egységben, ki mindenen uralkodik
az öröklétnek minden századain át. Ámen.