Napi evangélium

2011. június 24. – Péntek, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezik mindazok, akik részesei Keresztelő János csodás körülmények között történt születésének. Zakariás megnémulását, majd beszédképességének visszanyerését a születéskor az emberek isteni jelnek tartják, amely jelből azt a következtetést vonják le, hogy az Úr a gyermekkel van. Jogosan gondolják, hogy valami készülőben van. Hamarosan valami rendkívüli fog történni, ami Istennek lesz köszönhető. Ők még azt gondolják, hogy talán János személyéhez kötődik az isteni beavatkozás, s nem is sejtik, hogy még nála is nagyobb ember fog hamarosan a világra jönni. János születése feszült várakozást teremt, s előkészíti Jézus születését.
Vajon én mennyire vagyok figyelmes és érzékeny az isteni jelekre?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok Neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek! Ámen.