Napi evangélium

2011. június 10. - Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, Te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”

Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Miután Péter apostol megvallja szeretetét Jézus iránt, az Úr rábízza egyházát és követésére szólítja fel. Jézus nem elégszik meg a szeretet szóbeli megvallásával, hanem annak gyakorlati megvalósítását, az Ő követését is megkívánja Pétertől. Aki ugyanis teljes szívével tud ragaszkodni Krisztushoz és aki Őt szereti, az feladatot és küldetést kap. Mindez nem csak Péterre, hanem ránk is vonatkozik.
Ne féljünk megvallani Krisztus iránti szeretetünket! Ne féljünk teljes szívvel Őt szeretni! Ne féljünk követésétől! Ne féljünk attól, hogy milyen küldetést fog ránk bízni! Szavunkkal, tetteinkkel és egész életünkkel tegyünk tanúságot a világban a szeretetről, soha nem feledve, hogy Krisztus előbb szeretett minket és mindig jobban szeret bennünket, amint amennyire mi vagyunk képesek szeretni Őt. Így lesz egész életünk Isten dicsőítése és tanúságtétel az isteni irgalomról. Isten szeretete jelen van a világban. Bennünk és általunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint Te egy vagy az Atyával és az Atya Veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik Tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet Te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, Szentséges Neved megvallásában és dicséretében. Ámen.