Napi evangélium

2011. július 17. – Évközi 16. vasárnap

Abban az időben:
Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!”
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.”
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre Ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

Mt 13,24-43

Elmélkedés:

Modern példabeszéd a magvetőről
Jézus a hétköznapi életből merítette példabeszédeinek témáját. Az elmúlt vasárnap a magvetőről hallottunk, akinek munkája során a magok egy része az útszélre, bogáncsok vagy kövek közé esett, s nem volt esélyük arra, hogy termést hozzanak. A többi mag viszont jó földbe került és bőséges termést hozott. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a vetés munkája során előfordulhatott ilyen. Ezt a példabeszédet folytatja a mai vasárnap evangéliuma. A példázat szerint a gazda jó magot vetett a földjébe, de az ellenség éjszaka egy haszontalan gyomnövénynek, a konkolynak a magját is elhintette a földbe a búza közé. Egyesek talán hitetlenkedve hallgatják a történetet. Valóban előfordulhatott ilyen? Nem csupán egy kitalált, elméleti esetet mondott el Jézus? Néhány hete még hajlottam volna arra, hogy csak egy elméleti példabeszédről van szó jelen esetben, de mostanra megváltozott a véleményem. Az elmúlt napokban arról értesülhettünk, hogy ezer hektárnyi termőföldön kellett megsemmisíteni a kukoricát, mert kiderült, hogy génmódosított, génmanipulált magból származik a növény. Rossz magot vetettek a földbe. Nem tisztem megítélni, hogy tévedésből vagy szándékos rosszindulat miatt történt az eset, mindenesetre azt jelzi, hogy bizony kerülhet rossz mag a földbe, és sajnos az emberi rosszindulat a régi időkben és manapság is sokszor okoz kárt a másik embernek vagy teszi tönkre mások munkájának gyümölcsét.

Biztosra veszem, hogy ezt a génmódosított kukoricáról és annak megsemmisítéséről szóló magyarországi esetet hallván Jézus mondana egy példabeszédet nekünk a magvetőről, aki azt hitte, hogy jó magot vetett a földjébe. Úgy gondolta, hogy jó magot vet el, mert a vetőmag külsőleg semmiben sem különbözött a jó magtól és később sem fogott gyanút, mert a növény is látszólag hasonlított a normális kukoricához. De az alapos vizsgálatok megállapították, hogy valaki nem megengedett módon beleszólt a magok életébe. Aztán az egykori apostolokhoz és tanítványokhoz hasonlóan mi megkérnénk őt, hogy magyarázza meg nekünk a példabeszéd értelmét. Ekkor a mi Urunk bizonyára elmagyarázná nekünk, hogy a jó mag az Isten igaz üzenete, az igazság tanítása, amely bennünket az igazság szerinti életben és az örök életre jutásban segít. A génmódosított magok pedig azt jelképezik, hogy egyesek az igazság látszatába burkolva, az igazsághoz látszólag hasonlító tanítást hintenek el a világban. Cselekedetükkel sokakat megtévesztenek, manipulálják és eltorzítják az igazságot. Az óvatosság itt már nem elég, csak körültekintő és alapos vizsgálatok tudják kimutatni, hogy itt már nem az igazsággal állunk szemben. Érdemes mielőbb teljesen megsemmisíteni ezeket a látszat-igazságokat, mert különben elterjedvén elfojtanák az igazság tanítását. Egy ilyen példázattal figyelmeztetne minket Jézus, hogy az igazságot manipulálók, elferdítők bizony nem éppen jószándékúak. Igen, úgy gondolom, hogy Jézus a napi híradások témáiból merítve tudna nekünk példabeszédeket mondani világunk, környezetünk és életünk aktuális problémáira. Tudna nekünk mondani a hétköznapi életből merített egyszerű hasonlatokat, amelyeket mindannyian megérhetnénk, s amelyhez életünket igazíthatnánk.
Emellett azt is el tudom képzelni, hogy az evangéliumban imént felolvasott és csaknem 2000 évvel ezelőtt elhangzott beszédet a magvetőről Jézus napjainkban egészen másként mondaná el nekünk, a XXI. században élő hallgatóknak. Bizonyára tanítana minket arról, hogy az értéktelen gyomnövények mennyire elszaporodtak a világ szántföldjén. Felhívná a figyelmünket arra, hogy nem engedhetjük tovább a gaz terjedését, mert az a küldetésünk, hogy jó növényeket ültessünk. Amerre csak szemünk ellát, mindenütt a gazt látjuk, az elburjánzott bozótot, amely lehetetlenné teszi az értékes búza kifejlődését. És ezt a lehetetlen és tovább már nem tartható állapotot látva egyszer csak jön a magvető, aki azt mondja, hogy elég volt a gazból! Eljött az ideje, hogy jó magot vessünk a földbe! Aztán nagy buzgósággal munkásokat keresne, akikkel elkezdené kigyomlálni a gazt, jó magot vetnének a földbe, majd pedig gondosan őriznék, hogy a jó magból kikelt növényeket többé ne tudja elnyomni a rengeteg gyom. Mindannyian megértenénk, hogy ez a modern példabeszéd az Egyház evangelizációs küldetéséről szól. Igen, elég volt a gaz-vetésből! Elég volt már abból, hogy egyes valóságshownak nevezett műsorok nyíltan szemünkbe mondják, hogy nem szándékuk az értékek közvetítése, mert a szórakoztató butaságra nagyobb az igény. Ebben a korban Egyházunknak az a küldetése, hogy a lelkileg kiégett, illetve kiéheztetett embereknek, köztük különösen is a fiataloknak az evangélium igazságát adjuk, amely mindennapi táplálékként többet ér holmi pillanatnyi látványosságnál. Egy esztendővel ezelőtt éppen e jelképes gyomot termő területeket világszerte látva, illetve tapasztalva a fiatalok lelki igényeit, hívta életre XVI. Benedek pápa az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát, amely szervezetnek az a feladata, hogy irányelveket adjon azokhoz az új kezdeményezésekhez, amelyek a hittől eltávolodott vagy a hitet egyáltalán meg sem ismerő új nemzedékek evangelizálására irányulnak. Az elmúlt esztendő alatt számos hír jutott el hozzánk a világ különböző részeiből azokról a kezdeményezésekről, amelyek az új evangelizáció jegyében születtek, s bízom abban, hogy a most zajló Család évét követően Magyarországon is lesz olyan az országot és a nemzedékeket átfogó lelkipásztori program, amely az evangélium hirdetését, illetve terjesztését tűzi ki célul. S bízom abban is, hogy lesznek olyan elkötelezett keresztények, fiatalok és idősebbek egyaránt, akik lelkesen fogják vállalni az evangéliumi igazság jó magjának elvetését. A magvetőnek csak ennyi a faladata. A növekedést majd Isten adja. Adja Isten, hogy az evangelizáció magvető szolgálata bőséges termést hozzon hazánk javára!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a Te tanításodról és a Te személyedről, hiszen Benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül Neked köszönhető! Ámen.