Napi evangélium

2011. július 10. – Évközi 15. vasárnap

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”

Mt 13,1-23

Elmélkedés:

Isten szavának hirdetői
A magvetőről szóló példabeszéd azon ritka szentírási történetek közé tartozik, amelyet Jézus pontosan megmagyaráz. A Máté evangélista által lejegyzett részletes magyarázatból megtudjuk, hogy az útszélre esett magok azt jelképezik, hogy egyesek nem értik meg igazság tanítását és azt a gonosz kitépi szívükből. A kövek közé hullott magok pedig azokat jelképezik, akiknek szívében nem tudott gyökeret verni a tanítás, és nem voltak képesek arra, hogy ezen tanítás szerint alakítsák életüket. Harmadszor pedig arról szól a tanítás, hogy az evilági gondok tövisként elfojtják a kikelő magokat és lehetetlenné teszik a növekedést. S végezetül ott vannak a sokszoros termést hozó magok, amelyek a tanítás szerint élő embereket jelképezik. Jézus magyarázatából azonban kimarad, hogy ki a magvető?
Mivel a mi Urunk nem fedi fel a példázat magvetőjének kilétét, és emiatt kíváncsiság ébred bennünk, ezért rögtön megnézzük, hogy Márk, illetve Lukács evangélista hogyan írja le ugyanennek a példázatnak a magyarázatát. Márk evangélista egészen hasonlóan írja le a magyarázatot, egy fontos többletet mégis tartalmaz írása, mégpedig azt, hogy a megvető az igét veti, azaz az istentől jövő tanítást. De az ő elbeszéléséből sem tudjuk, meg, hogy ki a magvető. A Lukács szerinti leírással sem jutunk előbbre, ő is a különféle talajra esett magokról ír, de ő sem említi meg, hogy Jézus elárulta volna, hogy ki a magvető.
Ki a magvető? Kiről beszél Jézus a példázatban? Ezt könnyen kitalálhatjuk. Ha ugyanis a mag az Isten szava, az Isten tanítása, akkor a magvető az, aki Isten szavát hirdeti, aki Isten tanítását elhinti az emberi szívekbe. Ezek szerint a magvető mindenekelőtt maga Jézus, aki nyilvános működése alatt az embereket tanította, és azt hirdette nekik, amit az Atya rábízott. Ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, hogy mi csupán az isteni üzenet címzettjei vagyunk, hiszen ennek az üzenetnek a hirdetőivé kell válnunk. Igen, mi is magvetők vagyunk, akik arra kapunk meghívást, hogy Isten szavát hirdessük a világban.
Úgy érzem, hogy ezen a ponton egy fontos kitételt kell tennünk. Ha Isten szava az Egyházra bízott szó, akkor mi nem magánemberként, hanem az Egyház tagjaiként vagyunk ennek az isteni szónak a hirdetői. Az Egyház az isteni szó befogadója és hirdetője. Mindenekelőtt az Egyháznak jó talajjá kell válnia, hogy sokszoros termést hozhasson a hiteles igehirdetés által. Ugyanígy nekünk is jó talajjá kell válnunk, hogy szívünkben bőséges termést hozzon Isten üzenete.

Az isteni szó megszólaltatásának kiváltságos helye a liturgia, azon belül is különösen a szentmise, amely során az Egyház hivatalos képviselője a pap, miután felolvasta az Isteni üzenetet, a prédikációban, illetve a homíliában meg is magyarázza azt, amely magyarázat megfelel az Egyház több évszázados hagyományának. Ennek megfelelően az Isten Szavához kapcsolódó feladatokat nem szabad összekeverni. A hívők feladata az, hogy figyelmesen és nyitott szívvel hallgassák a tanítást és elmélkedjenek róla. Ehhez nyújt segítséget a papok szolgálata, akik a papszentelésben megkaptuk a tanítás feladatát, amelyet az Egyház megbízásából és nevében végzünk. A prédikációnak az a célja, hogy megmutassuk Krisztust. Azt a Krisztust, akit megismertünk, s aki személyesen szól hozzánk. E benső hallgatás, odafigyelés nélkül teljesen eredménytelen volna az igehirdetés.
Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani. Kétségtelen tény, hogy az igehirdetés eredményessége nagy mértékben függ az igehirdetőtől, az ő felkészültségétől és buzgóságától. Emellett ugyanígy függ a hallgatótól is, miként éppen a magvetőről szóló példabeszéd erre rámutat. Ha rossz talajra hull a mag, akkor nem hoz termést, de ha jó talajba kerül, akkor sokszoros termést hoz. Vajon az én szívem milyen talaj?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus! Szeretném, ha tanításod jó talajra hullna a szívemben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassalak, és segíts, hogy tanításod szerint éljek! Segítsen engem a Szentlélek a tanítás hűséges hallgatásában, megértésében, megélésében és bátor hirdetésében! Ámen.