Napi evangélium

2011. január 8. – Szombat

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki Hozzá tódul.”
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az Ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”

Jn 3,22-30

Elmélkedés:

Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel kapcsolatos vitában feltett kérdésre: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta” (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik e kijelentés? Jánosra vagy Jézusra? Vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan feltételezhetjük, hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését Istentől kapta, s ennek mindig tudatában is volt. Ugyanakkor gondolhatott Jézusra is, aki a mennyei Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy Jézus nyilvános fellépésével János a háttérbe húzódik, világosan kifejezi, hogy neki, az előfutárnak kisebbednie, a Messiásnak pedig növekednie kell, s engedi, hogy tanítványai Jézus nyomába szegődjenek. A tanúságtétel során Jánoshoz hasonlóan nekem sem magamat kell előtérbe helyeznem, hanem magát Jézust.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem!
Maradj bennem! Add, hogy én is mindig Benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan Te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts Önmagaddal, tölts el Szereteteddel, hogy Általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek! Ámen.