Napi evangélium
2011. január 6. - Csütörtök
Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába.
Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és
mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol
nevelkedett.
Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra
jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a
tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr
Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a
szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a
látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett
az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült.
A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét:
„Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindnyájan
igazat adtak neki, de meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról
fakadtak.
Lk 4,14-22a
Elmélkedés:
Az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan történetekkel és
példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy élethelyzetünkre. Mintha
csak rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly könnyen felismerhetjük
magunkat a szereplőkben. Természetesen nem szívesen azonosulunk a
negatív szereplőkkel, bár kétségtelen, hogy rossz tulajdonságaink talán
bennünk is megvannak. Inkább a Jézusra figyelő, s az Ő jótéteményeiben
részesülők állnak közelebb a szívünkhöz. A mai evangélium szerint,
amikor Jézus felolvas a szentírásból a názáreti zsinagógában, Ő is
magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön egyértelműen hallgatói
tudtára adja, hogy az Ő személyében beteljesedtek a felolvasott szavak.
Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de mindenképpen érdemes úgy
olvasnunk a Bibliát, hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe
képzeljük magunkat.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Irgalmasság Atyja és minden
vigasztalás Istene, erősíts meg minket hivatásunkban, az imádásban és a
hűségben. Isteni szavadnak és szent törvényednek szenteljük magunkat ma
és minden nap, amikor Eléd járulunk. Ámen.
Kommentáld!