Napi evangélium

2011. január 31. - Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangéliumban olvasott részlet tipikus ördögűzési jelenet, amelyben a szabadulást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét írja le Szent Márk.
A sátán örökösen ellentmond Istennek, szembeszegül törvényeivel. Hazugságaival állandóan megtéveszti az embert, arra biztatja, hogy szálljon szembe Istennel, mert az emberek vesztét akarja. A gonosz szüntelenül megkísért minket, bár sokszor nagyon nehezen vehetők észre e próbálkozások. Szinte jónak tűnik, amire csábít, de sosem a legfőbb jó és soha nem Isten tisztelete a célja. Sokakat észrevétlenül tart fogva, hiszen ha valaki megszokja a bűn állapotát, fel sem tűnik neki, hogy rossz úton jár.
Ezt a hatalmat töri meg Jézus, aki egészen nyíltan szembeszáll a gonosz lelkekkel, amelyek fogva tartják az embereket. Azért jött, hogy szabadságot hozzon számunkra. Ne ragaszkodjunk emberi kicsinyességgel bűneinket, hanem fogadjuk el szabadító erejét.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség.
Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem. Ámen.