Napi evangélium

2011. január 30. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Ehető boldogság?
A napokban könyvesboltban járva megakadt a szemem egy könyvön. Elmosolyodtam a címén: A csokoládé a boldogság forrása. A gyerekek és a felnőttek egyaránt szeretik az édességeket, a különféle cukrokat és finom csokikat, de valóban ez volna a boldogság forrása? Ilyen egyszerű volna megtalálni a boldogságot? Ehető volna a boldogság? Csak megeszünk egy fincsi csokoládét és máris boldog lesz az életünk? A mai evangéliumban Jézus egészen másról beszél.
Egy alkalommal, amikor fiatalokat kérdeztem, hogy boldogok akarnak-e lenni, kivétel nélkül mindenki igennel válaszolt. Mindannyian egyetértettek abban, hogy az ember boldogságra vágyakozik. De amikor ez után azt kérdeztem tőlük, hogy miként képzelik el boldogságukat, akkor szinte mindenki mást mondott. Egyikük például azt állította, hogy az ő számára a családja jelenti a boldogságot, amire néhányan azonnal elhúzták a szájukat, mert ők éppen hadilábon álltak szüleikkel. Egy másik fiatal azt mondta, hogy ő akkor érzi boldognak magát, amikor sikerei vannak a sportban, amivel persze a futásnál mindig utolsóként cammogók egyáltalán nem értettek egyet. Valakinek a festészet jelentette a boldogságot, de ezt az utat a maguk számára járhatatlannak tartották a többiek, akik még megfogni sem tudták rendesen az ecsetet. Szóba került továbbá, hogy talán a vagyon, a gazdagság adja a boldogságot, de ezt a többség ellenezte. Megemlítették még többek azt is, hogy sokan az alkoholtól vagy a kábítószerektől várják a boldogság érzését, de rögtön hozzátették, hogy ezek a szerek legfeljebb pillanatnyi örömöt tudnak adni, amely azonban távol áll az igazi boldogságtól.
Egyáltalán nem reméltem, hogy az ennyire különféle elképzelések között rendet tud majd tenni Jézus tanítása a boldogságokról, az ember boldogságáról, s ez így is lett. Mert valljuk be őszintén: nem könnyű Jézus szavaival egyetérteni. Ő a szegényeket, a sírókat, az éhezőket, az üldözötteket nevezi boldognak, tehát olyan embereket, akik tulajdonképpen nélkülözik mindazt, ami szerintünk a boldogsághoz szükséges. Bizonyára a fiatalokon kívül sok más ember képzeli el saját boldogsága útját egészen másként, mint amit Jézus elénk állít, s amelye el szeretne bennünk is indítani. Kételkedésünkben azonban mégis megtorpanunk, mert hiszen a mi Urunk biztosan nem mondott olyat, ami nem igaz. Bármennyire is furcsának tűnnek boldogság-mondásai, elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az igazság ebben mégis? Mi Jézus szavainak a nyitja? Mi a kulcs e kijelentések megértéséhez?
Abban egyetérthetünk, hogy ha valaki abból indul ki, hogy rögtön önmagára vonatkoztatja ezen ellentmondásosnak tűnő kijelentéseket, akkor nem fogja megérteni azok értelmét. Nem önmagunkból kell ugyanis kiindulnunk! Inkább onnan érdemes elindulnunk, hogy a nyolc boldogságban Jézus mindenekelőtt önmagáról beszél. Jézus az, aki szegényként élt köztünk a földön. Ő az, aki tudott sírni és szelíd volt. Ő az, aki sokszor éhezett, szomjazott és nélkülözött. Jézus gyakorolta az irgalmasságot és Ő hozta el a földre a békességet. Jézus az, akit gyaláztak, üldöztek, sőt, keresztre feszítve megöltek. Mindezen nehézségek ellenére sem volt boldogtalan az élete. A boldogságok, amelyekkel a hegyi beszédet kezdte, Őbenne valósultak meg. Tehát e boldogságok csak Jézus életét szemlélve érthetők meg, illetve csak rajta keresztül válnak útmutatásokká számunkra. Ha Jézus él bennünk és ha Őt követjük, akkor megtaláljuk boldogságunkat.
Jézus nem csupán hirdette a boldogság útját, hanem élte is. Minket is arra hív, hogy kövessük Őt útján. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Ez az út mindig biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok boldogtalanságba vezetnek. Induljunk Jézussal a boldogság útján!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az Általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden embert. Segíts megértenem, hogy Benned találhatom meg a boldogság forrását.