Napi evangélium
2011. január 29. - Szombat
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk
át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust
magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak
velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az
már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre
fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass
el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor
hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy
félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy
még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-40
Elmélkedés:
Amikor világunkban a tengeri szökőárak vagy más természeti csapások
pusztításait látjuk, akkor sokszor gondolunk arra, hogy mennyire jó
volna, ha az isteni szó napjainkban is megmutatkozna, és megszelídítené
az emberi erőt messze meghaladó erőket. Talán azt érezzük, hogy
miközben mi aggódunk és félünk, nem szól az Isten, hanem mintha némán
pihenne, ahogyan Jézus is nyugodtan aludt, miközben az apostolok attól
rettegtek, hogy elvesztik életüket.
Amikor pedig Jézushoz fordulnak segítségért, az Úr azonnal csodát
tesz, mégpedig olyat, mire talán nem is számítanak. Az Isteni
Gondviselés akkor is törődik velünk, ha mi ezt nem is vesszük észre.
Jézus mindig velünk van. Gondjaink, aggodalmaink és félelmeink
csónakjában is velünk utazik. Kérjük bátran és csodát tesz velünk is!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szent Atyánk, az élet és a szeretet
kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged
ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi
hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy
elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel
azon az úton, amelyen a Te Szereteted megvalósul.
Ámen.
(II. János Pál pápa)
Kommentáld!