Napi evangélium
2011. január 27. – Csütörtök
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem
azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja
meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen
mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is
adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még
azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25
Elmélkedés:
A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként Jézus arról beszél
hallgatóinak, hogy világítás végett szokás lámpát gyújtani, s nem
azért, hogy a fényt aztán elrejtsék. Itt tehát világossá válik
számunkra, hogy az Ige hallgatójából az Ige hirdetőjévé válni nem
egyszerűen csak lehetőség, hanem kötelesség. Az éltető tanítás ugyanis
fényt, világosságot jelent az ember számára, melyet látható helyre kell
tenni, hogy mindenkire ráragyogjon. Az Igében önmagában életet alakító
erő rejlik, amelyet nem szükséges emberi „bölcsességgel” fokozni.
Ahogyan engem, ugyanúgy másokat is formál, éltet Isten szava.
Továbbadom-e az örömhírt?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, sokszor érezzük, hogy
magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk,
hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj
magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen,
uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te
segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden
embertársunknak! Ámen.
Kommentáld!