Napi evangélium

2011. január 23. – Évközi 3. vasárnap

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek Országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.

Mt 4,12-23

Elmélkedés:

Emberhalász leszel
Hónapokkal ezelőtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás terén az az ember tartja a világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott már. A sikeres fogások után mindig lefényképezte a halat, aztán a legtöbbjüket visszaengedte a vízbe. E szép teljesítményhez nem kevesebb mint 10 évre volt szüksége, s minden szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már a fél világot, halászott már tengeren, folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném lekicsinyelni teljesítményét, de tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000 féle hal, ha figyelembe vesszük, hogy legalább 30 ezer halfajtát tartanak nyilván. Napjainkban a horgászat hobbinak, kikapcsolódásnak számít, de természetesen vannak olyanok is, akik számára a halászat komoly mesterség. A horgászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idő múlásával egyre nagyobbra nőnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi munka.
Péter, az ő testvére András, valamint a másik testvérpár, Jakab és János számára, akikről a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a halfogás. Nekik ez volt a mesterségük, s ebből tartották el magukat és családjukat. A halászat kemény, mindennapi munka volt számukra, amit bizonyára már évek óta gyakoroltak. Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus elszólítja őket mesterségüktől: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön indulniuk kell, s feleletük nem tűr halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon tűnődni, hogy mi vár rájuk, s tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk következményeit. Azonnal indulnak, s Jézus követői lesznek. Bizonyára nem értették, hogy mit jelent az emberhalász kifejezés, de nem kérdezték meg, hanem egyszerűen és határozottan rábízták magukat Jézusra, akit ezzel elfogadtak Mesterüknek. Ennek háttérében azonban ott húzódik Jézus bizalma is irántuk, hiszen előzetesen Ő sem kérdezett tőlük semmit, nem kérdezte őket képességeikről és szándékaikról, nem vizsgálódott családi körülményeikkel kapcsolatban. Csak egyszerűen meglátta és meghívta őket. A bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal lehet felelni, s e kölcsönösség lesz az alapja a Mester és a tanítványok kapcsolatának. Jézus tanítványaivá fogadja őket, a halászok pedig elfogadják mesterüknek Őt.
Az emberhalászat igazi jelentését akkor érthetjük meg igazán, ha a történetet nem csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus tanítványokat gyűjt maga köré, hanem kiszélesítjük abban az értelemben, hogy Jézus társakat választ magának, munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen Ő maga is emberhalász, akinek hivatása az emberek összegyűjtése és megmentése. Ugyanerre a feladatra hívja meg a két testvérpárt és később a többi tanítványt is.
Péterről, a halászról ma nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem emelte volna ki bárkájából és nem bízta volna rá az Egyház hajója vezetését. Nevét nem jegyezték volna le az evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus egy új, nagyszerű feladattal bízta meg, kiemelte őt a hétköznapi szintről. Napjainkban is sok fiatal szeretne kiemelkedni a hétköznapok középszerűségéből. Szeretnének valami nagyot alkotni, valami maradandót létrehozni, szeretnének valami igazán értékesért fáradozni. Szeretnék az életüket egy nagyszerű célra felajánlani. Milyen jó volna, ha ez a bennük élő nemes szándék, ez a tettrekészség belesimulna Isten tervébe, s megéreznék, hogy az emberhalászat, az emberek szolgálata a legnagyszerűbb feladat, amire az ember vállalkozni képes. Milyen jó lenne, ha meghallanák a Jézus követésére hívó szót és az első tanítványokhoz hasonlóan azonnal indulnának. Nem ezer, nem is csak tízezer, hanem még ennél is több ember várja az emberhalászok munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint megvalósítani Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram Jézus, miként egykor Pétert és társait, úgy hívod ma is a fiatalokat az emberhalászatra. Adj nekik nyitottságot, hogy meghallják szavadat! Adj nekik bátorságot, hogy ne féljenek elfogadni hívásodat! Add nekik a Te Erődet, hogy a Te Nevedben és a Te munkatársadként fáradozzanak az emberek megmentésén! Egyetlen céljuk az legyen, hogy az embereket Hozzád és a mennyei Atyához vezessék! Ámen.