Napi evangélium

2011. január 20. - Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda Ő.

Mk 3,7-12

Elmélkedés:

Az evangéliumi leírás szerint tömegesen érkeznek Jézushoz az emberek. A betegekkel tett csodák híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre többen keresik Jézust. Vajon mi vezeti ezt a nagy tömeget? Bizonyára sokakat a különleges tetteket végrehajtó személy iránti kíváncsiság, a csodavárás, vagy a betegeket a gyógyulás vágya. Úgy tűnik, hogy Jézus ekkor, nyilvános működésének kezdetekor, még nem engedi, hogy az evilági dolgokban remélő tömegek megismerjék személyének titkát, ezért azoknak, akik felismerik, hogy Ő az Isten Fia, megtiltja, hogy elmondják ezt.
Jézust igazán megismerni, s benne felismerni az Isten Fiát, nem adatik meg mindenkinek, csak keveseknek. Ha csak a kíváncsiság vezet minket Hozzá, a tömeghez tartozunk, amely csak a külső cselekedeteket látja. Ha az örök élet vágyával közeledünk Hozzá, és mennyei Atyánkat szeretnénk megismerni általa, megtapasztalhatjuk a keveseknek megadatott belső kegyelmeket.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Reménység Istene! dicsőítünk Téged az Úrvacsora, az Eucharisztia ajándékáért, ahol a Szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennyből alászálló élő Kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az Eucharisztia által formált népként – szolgálni a világot. Ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.

(Imádság az ökumenikus imahét (2011. január 16-23.) 5. napjára)