Napi evangélium

2011. január 16. – Évközi 2. vasárnap

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem Őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem Őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, Ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy Ő az Isten Fia!”

Jn 1,29-34

Elmélkedés:

Valóban Isten Fia
A múlt vasárnap, Jézus megkeresztelkedése ünnepén a mennyei Atya tanúságtételéről hallottunk, amely tanúságtétel kinyilvánította, hogy Jézus az Isten Fia. Többek között arról elmélkedtünk, hogy a Jézus Krisztusba, mint Isten Fiába vetett hitünk az alapja egész keresztény hitünknek és életünknek. A mai napon folytassuk az Isten Fiáról szóló gondolatmenetünket, hiszen e hitigazság mélységét aligha lehetne néhány perc alatt átlátni. A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus megkeresztelkedését és a mennyei kinyilatkoztatást követően Keresztelő János tanúskodik az emberek előtt arról, hogy Jézus az Isten Fia. János tanúságtételének alapja természetesen nem az emberi gondolkodás, hiszen az emberi értelem nem képes a teljes mélységében felfogni Jézus istenfiúi méltóságát, hanem a különleges jelek indítják Jánost arra, hogy az Úrra mutatva ezt mondja: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy Ő az Isten Fia!” (Jn 1,32-34).
Ismételten fontosnak tartom leszögezni, hogy az evangéliumokban nem olvasunk arról, hogy Jézus önmagát Isten Fiának nevezte volna, az viszont előfordul, hogy mások nevezik Őt annak, s ebben a sort Keresztelő János nyitja meg. Nézzünk csak meg a szentírásban néhány helyet, ahol Jézusra vonatkozóan az Isten Fia megnevezéssel találkozunk. Első pillanatban talán arra gondolunk, hogy az emberek akkor tesznek ilyen kijelentést, amikor megtapasztalják Jézus isteni hatalmát, azaz csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket. Valójában azonban egyetlen csodás gyógyítás esetében sem találkozunk ezzel. Egyetlen csodánál, a háborgó tenger elcsendesítésénél találkozunk ezzel, de ez nem gyógyító, hanem természeti csoda. Ennél a jelenetnél éjszaka a vízen járva közeledik Jézus a hánykolódó bárkában félelemtől rettegő apostolokhoz. Péter elindul felé a vízen, de süllyedni kezd, Jézus ekkor megmenti őt. Amikor mindketten beszálltak a bárkába, elállt a szélvihar, majd pedig „akik a bárkában voltak, leborultak előtte és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,34). Az emberek tehát nem azért nevezik Jézust Isten Fiának, mert csodatévő ereje vagy hatalma tanúskodik istenségéről, azaz nem a gyógyító csodák indítanak ilyen hitvallásra, hanem akkor találkozunk ezzel, amikor a mi Urunk teljesíti küldetését, a mennyei Atyától kapott küldetését. Zárójelben érdemes megjegyeznünk, hogy a gonosz lelkek, akiket Jézus a megszállottakból kiűz, több alkalommal felismerik és kijelentik, hogy Ő az Isten Fia (vö.: Mk 3,11-12 és Mk 5,7), de Jézus hallgatást parancsol nekik, hogy ne fedjék fel kilétét. Szintén ide tartozik, hogy amikor a Sátán megkísérti Jézust, Isten Fiának nevezi Őt és ennek bizonyítására kéri Őt. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré” (Mt 4,3). „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad” a templom párkányáról (Mt 4,6).
Mikor találkozunk tehát az Isten Fia megnevezéssel? Az első eset Jézus megkeresztelkedése, ahogyan erről már szóltam. Szintén rendkívül fontos esemény, amikor Jézus kérdésére válaszolva és mintegy a többi apostol nevében is szólva Péter kijelenti: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Ennél az esetnél nagyon fontos, hogy Jézus szerint a mennyei Atya nyilatkoztatta ki ezt Péternek. A harmadik fontos esemény Jézus színeváltozása, amikor szintén az Atya szava hallatszik az égből: „Ez az én szeretett Fia, Őt hallgassátok!” (Mk 9,7). Végezetül említsük meg még a római katonatiszt vallomását, aki a Golgota hegyén Jézus kereszthalálát látva kijelentette: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39).
E szentírási kijelentések összefoglalásaként mondhatjuk, hogy az Isten Fia megnevezés Jézusnak a mennyei Atyával való kapcsolatát jelöli meg. Kettejük kapcsolatának alapja az engedelmesség, azaz Jézus mindig azt tanítja és teszi, amit az Atya kér tőle. Jézus az engedelmességben, megváltó küldetésének engedelmes teljesítésében mutatkozik Isten Fiának. Tanuljuk meg Jézustól ezt az engedelmességet, az Atya akaratának teljesítését, hogy méltók legyünk arra, hogy Isten gyermekei legyünk!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele Rólad, hogy Te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy Te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél, és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts engem, hogy Hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az Atya akaratát! Ámen.