Napi evangélium

2011. február 27. – Évközi 8. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

Elmélkedés:

A gondviselés eszközei vagyunk
Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig 4 hete született a kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése és a kismamák mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten egészségesek. Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta, hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot. Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön haza, ő hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is gondoskodik ruhákról.
A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallottunk a mai evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a mezőn. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előre gondoskodnak magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban, sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát, hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek.
Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg az Egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehéz helyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti saját életében. Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem, hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a bajbajutottak megkapják a kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni gondviselés eszközei vagyunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Gondviselés Anyja, Mária, Hozzád fohászkodom minden édesanyáért, akiket elhagytak, s akik egyedül hordozzák a gyermeknevelés keresztjét. Add nekik jóságod, szereteted és erőd, hogy gyermekeik felé úgy tudják sugározni a szeretet, miként Te szeretted fiadat, Jézust. Gondviselő jóságodban minden édesanya és gyermek lássa meg az isteni gondviselés nagyságát! Ámen.