Napi evangélium

2011. február 22. – Kedd, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

Mk 16,13-19

Elmélkedés:

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak a példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.
A történelem folyamán az Egyház számára talán a szakadások, az egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. De talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet.
Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az Evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek is feladata.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen Uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak! Ámen.