2011. február 12. – Szombat
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a
népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha
pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen
közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk
itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor
megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor
meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét
kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák
szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is.
Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is
laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy
négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival
hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10
Elmélkedés:
A két csodás gyógyítást követően Jézus egy újabb csodát tesz a pogány
vidéken. De most nem egyetlen beteg gyógyításáról, hanem egy egész
népsokaság ellátásáról van szó. A napok óta Jézus közelében tartózkodó
több ezer ember jóllakik az általa megszaporított hét kenyérrel és
néhány hallal.
Az ószövetségi időkben, a pusztai vándorlás korában Isten égi kenyeret,
mannát adott a választott népnek, hogy gondoskodjon róluk. A
kenyérszaporítási csodánál pedig Jézus személye áll az emberek előtt,
aki gondoskodva az emberekről szintén kenyeret ad. De egy másik, ennél
sokkal jelentősebb csoda is eszünkbe jut: Jézus a szentmisében
megáldott és átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben önmagát
adja táplálékul nekünk. Az Eucharisztia Isten gondoskodó szeretetének a
jele. Fogadjuk el és éljünk vele!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e
világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a Te szereteted miatt!
Add, hogy minden kívánságok fölött Benned nyugodjon meg s Benned
béküljön meg a szívem! Hiszen Te valóban a szívek békéje vagy, egyedül
Te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
(Canisius Szent Péter)
Kommentáld!