2011. február 10. - Csütörtök
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott
titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg,
tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az
asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze
ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd
lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a
gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így
folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból,
amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad
jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért,
leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30
Elmélkedés:
Miután Jézus elhagyta Názáret környékét, Galileán kívül, a pogány
vidékeken folytatja útját, ahol két csodát is tesz. Először a pogány
asszony gonosz lélektől megszállt lányát gyógyítja meg, majd egy
süketnéma embernek adta vissza hallását és beszédképességét.
A mai történetben tulajdonképpen nem is a gyógyítás leírása a fontos az
evangélista számára, hiszen a lány nincs is jelen az esetnél. Szent
Márk ehelyett inkább Isten üdvözítő tervének egyetemességéről szeretne
tanítást adni. A pogány asszony és Jézus párbeszédéből ugyanis kiderül
számunkra, hogy az üdvösség nem csak a zsidó nép kiváltsága, hanem
minden ember számára elérhető. Isten üdvözítő kegyelmét egyetlen nép
vagy csoport sem sajátíthatja ki magának és senki sem zárhat ki abból
másokat. Ne gondoljuk senkiről, hogy nem méltó az üdvösség örömhírének
hallgatására!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal
is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
fogadják el.
(Boldog Charles de Foucauld)
Kommentáld!