Napi evangélium
2011. december 16. - Péntek
Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.”
Jn 5,33-36
Elmélkedés:
Jézus világító fénynek nevezi Keresztelő Jánost, akinek a fényében azonban csak ideig-óráig gyönyörködtek az emberek. Más fények elvonták róla az emberek figyelmét, s ők engedtek a csillogó látszatnak. Szemünket könnyű elkápráztatni. De a káprázat hamar elmúlik, mert a decemberi hangulatvilágítást januárban leszerelik a városokban és a bevásárlóközpontokban. A karácsonyi vásárlásra csábító csillogás csak ideig-óráig tart, s helyét más reklámfogások veszik majd át. Az ünnepi fények hamar kialszanak, s a világító fényfüzérek a következő karácsonyig a raktárakba kerülnek. Úgy tűnik, nem ez az igazi fény. A karácsonyi Gyermek a mi igazi világosságunk. Krisztus születésével érkezik a Világosság a világba. Felismerjük-e Krisztus örök fényét?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam.
Mivel Te vagy minden jóság és irgalom forrása, Hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen Te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen Te vagy a legjobb vigasztaló! Ámen.
(Svéd Szent Brigitta)
Kommentáld!