Napi evangélium
2011. december 15. - Csütörtök

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.” 
Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő.” Az egész nép, amely hallgatta őt, még a vámosok is, felismerték Isten akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban Isten szándékát.

Lk 7,24-30

Elmélkedés:

Miért mentek az emberek Keresztelő Jánoshoz? – kérdezi Jézus. Azért, mert megértették, hogy Isten prófétája, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a Megváltó érkezését. 
És mi miért indulunk Betlehem felé? Miért megyünk az advent során Jézus születésének helye felé? Mit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni? Talán egy híres emberrel? Egy sztárral, akit felkapott a média, és akit majd könnyedén elvet, mint ahogy a szél felkapja és leejti a falevelet. Gazdag vagy hatalmas embert szeretnénk talán látni? Mit várunk a Karácsonytól? Kellemes érzést? Nyugalmat a rohanás közepette? Néhány ajándékot? De ki adhat értékesebbet, mint Isten, aki Fiát adja nekünk? Talán félre kellene tennünk vágyainkat és elvárasainkat, s engedni hogy Isten megajándékozzon minket. Azzal, amivel Ő akar. Azzal, Akivel Ő akar. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Milyen nagy a Te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében imádkozzunk, és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket is fiaknak hívnak. 
Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat használni, arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre. 
Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten gyermekeként viselkedjünk! Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, Neki is kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az emberek felismerik jelenlétedet! Ámen.
(Szent Ciprián)