Napi evangélium
2011. augusztus 30. - Kedd
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37
Elmélkedés:
Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus szavai ámulatba ejtik hallgatóságát, mert szavának hatalma volt. A hegyi beszéd lezárásaként is arról olvashatunk, hogy az emberek csodálkoztak tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. Jézusnak valóban rendkívüli hatalma van, ezt bizonyítják gyógyításai és ördögűzései. Olyan megszabadító erő ez, amely feloldja a betegség és a gonosz lélek bilincseit, s új élethez ad lehetőséget.
Jézus megszabadító, bűneinket megbocsátó szavának is olyan ereje van, amellyel legyőzhetjük magunkban a rosszat és erőt ad a lelki megújuláshoz. Nincs helye már többé bennünk semmilyen rossz szándéknak, hanem éljen bennünk Krisztus!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk mélyén néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád, de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.
Kommentáld!