Napi evangélium

2011. április 9. - Szombat

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.

Jn 7,40-53

Elmélkedés:

Míg Jézus tanítása sokakat hitre ébreszt, addig másokban az elutasítás érzése ébred fel. A nagyhatású tanító és rendkívüli csodatevő személye bizonytalanságot ébreszt az emberekben. Mit gondoljanak Róla? Ki Ő valójában? Honnan származik? És honnan van birtokában olyan képességeknek, amelyeket más ember nem birtokol? E kérdések egyaránt nyugtalanítják a népet és a vallási vezetőket. Választ azonban most még nem kapnak kérdéseikre. Jézus igazi kilétére majd a nagypénteki és húsvéti események adják meg a választ. Ekkor azonban valójában már nem az emberek irányítják az eseményeket, hanem a mögötte meghúzódó isteni szándék, az emberek megváltására irányuló isteni akarat.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el. Ámen.
(Boldog Charles de Foucauld)