Napi evangélium

2011. április 4. - Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Jn 4,43-54

Elmélkedés:

Isteni erejét Jézus nem erőszakra használja fel, hanem az emberek javára. Csodáival nem kérkedni akar, de nem is isteni származását, hatalmát akarja bizonyítani az embereknek, hanem Isten irgalmát szeretné megmutatni. Azt az irgalmat, amely megszánja az embert, együtt érez vele szenvedésében és bajában. Az irgalmat, amely egyedül képes segíteni, gyógyítani az ember testi és lelki sebeit. A csodák, főként a gyógyító csodák azért képesek hitet ébreszteni az emberekben, mert az irgalmas Istennel való találkozás pillanatai. Jézus csodás cselekedetei a nagyböjti időben mindannyiunkat a hit útján vezetnek és felkészítenek minket a legnagyobb csoda, a Feltámadás titkának befogadására.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám. Ámen.
(Boldog Kalkuttai Teréz)