Napi evangélium
2011. április 26. – Kedd
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste
feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik
a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?”
„Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte
föl, hogy Ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?”
Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram,
ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus
erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis
Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az
Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az
Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A kertésznek vélt személlyel való rövid beszélgetés még nem elegendő
ahhoz, hogy Mária Magdolna felismerje a feltámadt Jézust. A felismerés
folyamatában az hozza meg a fordulatot, hogy az Úr nevén szólítja őt.
Ezzel ér véget számára a szomorúság útja, s tárul fel a hit útja. A
történet azt mutatja, hogy a keresés, a Jézussal való találkozás vágya
idővel meghozza az eredményt. Az üres sír látványa ne tántorítson el
minket! Jézus keres minket, találkozni szeretne velünk, hogy e
találkozás örömöt hozzon szívünkbe, és elindítson bennünket a
tanúságtétel útján. Nevünkön szólít minket, amivel azt jelzi, hogy Hozzá tartozónak ismer el bennünket. Induljunk és vigyük a hírt: Jézus
él!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm
Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent
azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom,
határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek
viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek
Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok,
szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.
Kommentáld!