Napi evangélium

2011. április 24. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Feltámadt, megjelent
Az egyik hittanórán a gyerekekkel a szentírás alapján haladtunk végig a nagyhét eseményein. Először a virágvasárnap ünnepelt jeruzsálemi bevonulást vettük, ezután következett a nagycsütörtöki utolsó vacsora, majd pedig a nagypénteki kereszthordozás. A gyerekek megdöbbent csendben hallgatták a történetet egészen Jézus halála pillanatáig. Ekkor az egyik kislány csendes hangon megkérdezte: „Miért nem avatkozott közbe a mennyei Atya?”
Hasonló kérdés talán sokak gondolataiban fogalmazódik meg. Miért nem avatkozott közbe Isten? Miért engedte, hogy Jézust elfogják, elítéljék, súlyosan bántalmazzák és a kereszt hordozására kényszerítsék? Miért engedte Isten, hogy Fiát, Jézus Krisztust keresztre feszítve megöljék? Miért nem avatkozott közbe? Miért nem mentette meg Jézust a haláltól?
Valójában Isten közbeavatkozik, csak nem úgy és nem akkor, amikor mi azt elképzeljük. Ma, húsvétvasárnap ezt az isteni közbeavatkozást ünnepeljük: Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a feltámasztás a mennyei Atya cselekedete. A szentírás tanúsága szerint Jézus nem a maga erejéből támadt fel, hanem az Atya adott Neki új életet, tehát az események hátterében észre kell vennünk az Atya akaratát s annak megvalósulását. A húsvéti szentmise olvasmányában Szent Péter apostol beszédét, vallomását olvashatjuk: „harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta Őt” (ApCsel 10,40). Ezek szerint nem csupán a feltámasztás az Isten cselekedete, hanem az is, hogy Jézus látható módon megjelenhetett övéinek.
A feltámadással kapcsolatban érdemes idéznünk Szent Pál apostol tanítását is: „Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek” (1Kor 15,3-5). E hitvallás első kijelentése szerint Jézus meghalt. Ezt erősíti meg és igazolja a második kijelentés, amely szerint eltemették őt. Senkinek nem lehet tehát kétsége afelől, hogy Jézus valóban meghalt. Ezután következik a harmadik állítás: Jézus feltámadt, amit megerősít, mintegy bizonyít a hitvallás következő eleme, azaz hogy Jézus megjelent. Pál apostol végül részletesen leírja, hogy Péternek, majd a tizenkét apostolnak, még később pedig ötszáz embernek jelent meg a feltámadt Jézus. Ha Jézus megjelent, látható módon mutatkozott az embereknek, akkor senkinek nem támadhat kétsége afelől, hogy valóban feltámadt.
A feltámadt Jézusra vonatkozóan számos helyen találkozunk a „megjelent” kifejezéssel. Érdemes ennek mélyebb értelmére is odafigyelnünk. A biblia szóhasználata szerint ugyanis a megjelenés elsősorban Istenre vonatkozik. Ennek értelmében a feltámadás egyrészt Jézus istenségét támasztja alá, másrészt azt jelzi, hogy Jézus nem emberi testben, hanem megdicsőült testben támadt fel. Feltámadása nem földi életének folytatását jelenti, mint például Lázár, a naimi fiú ás Jairus lányának feltámasztása, hanem az új életre támad fel, az isteni dicsőség világába megy át. Az isteni közbeavatkozás lényege így foglalható össze: Isten megdicsőítette Fiát azáltal, hogy feltámasztotta őt a halálból. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hisznek Krisztusban és hittel vallják az ő feltámadását.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és erősítsd bennünk az örök élet reményét! Ámen.