Napi evangélium

2011. április 23. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok Őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”

Mt 28,1–10

Elmélkedés:

A nagyszombat az év legcsendesebb napja. Jézus holtan fekszik a sziklasírban, amelynek bejáratát hatalmas kő zárja el. A kő megpecsételi a csendet. Mozdíthatatlanul nehezedik mindenre, ami megtörné e titokzatos csendet. Isten csendjét. Isten hallgatásának csendjét. Isten nyugalmának csendjét. A jövendő megváltás csendjét. A beteljesülni készülő isteni terv csendjét. A kő megpecsételi a csendet. A sötétség nyomasztó csendjét. A reményvesztettség csendjét. Az emberi gonoszság pillanatnyi győzelmének csendjét. A félelem csendjét. Az emberi megdöbbenés és értetlenség csendjét. A várakozás feszült csendjét. A virrasztás csendjét. A kő mozdulatlanul és mozdíthatatlanul nehezedik mindenre, mert most a csend ideje van. E napon jogosan mondjuk, hogy Isten hallgat, mert most valóban hallgat, csendben van. A halott Jézus nyugalmát nem zavarja semmi. Szenvedése megszűnt, a halál szűntette meg. Küzdelme és küldetése megszakadt, élete véget ért. És Isten hallgat. S e hallgatásban titokzatos módon új születés, újjászületés, új élet, feltámadás rejlik. E hallgatásból remény születik az ember számára. Ebből a hallgatásból születik meg a feltámadás. Isten megszólal és Jézus feltámasztása által megtöri a csendet. A kő megmozdul, s ezzel megszabadulunk félelmeink félelmetes pecsétjétől. Jézus felszabadít minket a bűntől, hogy az isteni kegyelem útján vezessen minket az örök üdvösség felé. Reménnyel várhatjuk a feltámadásunkat az Atyától.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Húsvéti szekvencia
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját, és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával, a holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
„Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult.”
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas. Ó győztes Királyunk, légy irgalmas! Ámen.