Napi evangélium

2011. április 19. – Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja Őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Jn 13,21-33. 36-38

Elmélkedés:

Az árulást Jézusnak egy tanítványa hajtja végre. Ismeretlen személy nem is lett volna képest e cselekedetre, mert nem volt abban a helyzetben, hogy ezt tegye. Az árulást csak egy Jézushoz közel álló személy tehette meg, egy tanítványa. Tehát egy olyan személy, aki a többi tanítvánnyal együtt Jézussal élt és mesterének tekintette Őt. Júdás cselekedetét talán még a legnagyobb jóindulattal nézve sem értékelhetjük úgy, hogy csupán pillanatnyi zavarodottságból fakad. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy egy ilyen döntés megszülessen és érlelődjön benne, s aztán eljusson magához az áruló tetthez. A bűn ugyanis nem egy pillanat rossz döntése, hanem a szív rosszindulatának folyamatos növekedése.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő! Emlékezzél bőven omló Véredre, mely úgy áradt értünk, mint szőlő leve a szőlősajtolóban! A római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki, kifolyt az utolsó cseppig.
Szent Tested, mint elhervadt mirhacsokor függött a kereszten, csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű szenvedésedre és kiontott drága véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom egész életemen át.
Téríts egészen magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy elnyerhessem általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az ég minden angyalával és szentjeivel dicsérhesselek és magasztalhassalak az örökkévalóságon át. Ámen!
(Svéd Szent Brigitta)