Napi evangélium

2011. április 12. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy Te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit Tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben Ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Jézus tanítását hallgatva és csodáit látva a nép elfogadja, hogy Ő az Isten Fia. Ezt ugyan ebben a formában nem mondják ki, s még apostolai és tanítványai is csak lassan jutnak el ennek felismerésére, és még később bátorkodnak ennek megvallására, de mégis az emberek felismerik Jézus cselekedeteiben Isten Országának jeleit. Eközben a vallási vezetők olyan jeleket követelnek Tőle, amelyek istenségét egyértelműen és látványosan bizonyítják, Ő azonban nem hajlandó isteni képességeit használni ennek igazolására. Állásfoglalásukkal a hitetlenség bűnét választják. Vajon engedjük-e, hogy a mi Urunk beavasson minket a megváltás titkába, és elindítson minket a bűntől való szabadulás útján?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat!
Fogadd kegyesen a Téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot! Ámen.