Napi
evangélium
2010. szeptember 6. - Hétfő
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
Megszólította tehát a béna kezű embert: Kelj fel, és állj ide a
középre! Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: Kérdem
tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
pusztulni hagyni? Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
Nyújtsd ki a kezedet! Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen
harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek
Jézussal.
Lk 6,6-11
Elmélkedés:
A mai evangéliumi történet szerint Jézus csodás módon meggyógyít egy
béna kezű embert. Az evangéliumokban a csodák olyan jelképes
cselekedetek, amelyek egyrészt Jézus isteni, természetfeletti hatalmát
jelzik, másrészt Isten jóságáról tanúskodnak, amely enyhíti az emberek
nyomorát vagy megszünteti a betegséget. Erre a gyógyításban
megmutatkozó isteni jóságra egyes farizeusok úgy reagálnak, hogy hibát,
sőt törvényszegést keresnek benne.
Kérdezzük meg magunktól: Hogyan reagálok Jézus jelenlétére?
Hiszek-e abban, hogy napjainkban is számtalan csodát tesz?
Észreveszem-e Jézus csodáit, amelyeket körülöttem vagy velem tesz?
Felfedezem-e Isten jóságát és segítő szándékát a csodákban?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes
gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak Feléd, az ember végső
célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a Tiszta Szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az
Egyház Anyja legyen.
Dicsérünk Téged, Atyánk, mindörökké! Neked, aki az élet Atyja,
kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval
és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
hála mindörökkön örökké! Ámen.
II. János Pál pápa
Kommentáld!