Napi evangélium

2010. szeptember 4. - Szombat

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?" Jézus válaszolt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük." Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."

Lk 6,1-5

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben azért volt a szombat szent nap, amelyen többek között nem szabadott munkát végezni, mert Isten a teremtéskor művének befejezése után a hetedik napon megpihent. A szombati pihenőnapra vonatkozó előírások megtartásával kapcsolatban Jézus több alkalommal is vitába kerül a vallási vezetőkkel. A vitákat általában az váltja ki, hogy a tanítványok nem tartják meg a szombatot, azaz olyan dolgokat tesznek, amelyeket a hagyomány szerint nem volna szabad, és mesterük, Jézus ezt megengedi nekik. A farizeusok ezt úgy értékelték, hogy Jézus maga sem tartja tiszteletben ezeket a szabályokat, különben figyelmeztetné tanítványait azok megtartására. A szombattal kapcsolatos viták során, a mai evangéliumban olvasott részben Jézus azt a választ adja nekik, hogy ő ura a szombatnak is. Jézus tudja, hogy a farizeusok felcserélik a sorrendet, amikor a szombat szigorú megtartását minden egyéb emberi cselekedet elé helyezik.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, Istenem! A jövőbe pillantás félelemmel tölt el. De miért is kellene elmélyednem a jövőben? Csak a jelen pillanat drága nekem, hiszen lehet, a jövő nem is látogatja meg lelkem. Az elmúlt időn nincs hatalmam, hogy megváltoztassam, javítsam, vagy bármit hozzáadjak. Ezt sem a bölcsek, sem a próféták nem tudták megtenni. Istenre bízom hát mindazt, amit a múlt magával vitt. Ó, jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém.
Minden erőmmel óhajtok Veled élni. Bár kicsi és gyenge vagyok én, mindenhatóságod kegyelmét adod nekem mégis. Bízva tehát irgalmadban, az élet útját kisgyermekként járom. Szívem, mely a Te nagyobb dicsőségedet óhajtja, Néked mindennap újra felajánlom. Ámen.