Napi
evangélium
2010. szeptember 28. - Kedd
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:
Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el
őket? De Ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy
milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az
embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba
mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
Vajon komolyan gondolta Jakab és János, hogy ha lehívják az égből a
villámot, akkor az lejön és elpusztítja a városlakókat? Vagy talán
Jézus segítségére számítottak a rettenetes büntetés végrehajtásában?
Vajon tudták, hogy mit akarnak tenni? Kitől tanulták ezt? Mesterüktől?
Ismét egy példa arra, hogy az apostolok gondolkodása, annak ellenére,
hogy már hosszabb ideje vannak Jézussal, egészen más, mint mesterüké.
Talán védhetnénk Jakabot és Jánost azzal, hogy hirtelen felindulásból
kívánják a szamaritánusok pusztulását, de ez sem szolgálna mentségükre.
Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az a mérvadó, hogy a
többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen, hanem, hogy milyen
lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk, irányultságunk, amely
a cselekedeteink sorozatát meghatározza. Törekedjünk a békességes, a
megbocsátó lelkületre!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add Uram, hogy egyek legyünk minden
testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp
bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk
adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük
minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
fogadják el.
Ámen.
(Boldog Charles de Foucauld)
Kommentáld!