Napi evangélium

2010. szeptember 26. Évközi 26. vasárnap

Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.

Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Se szegénységet, se gazdagságot
A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy turista fényképezőgépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából. Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972.) német író egyik novellája. A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert fantasztikusan érzi magát, sőt, soha életében nem érezte ennyire jól magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell kimennie halászni. A turista ekkor előadja neki nagyszerű ötletét. Ha a halász naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna, rövid idő után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a tengeri finomságokból. És akkor majd -, de itt elakadta turista. És akkor mi lenne? - kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak ennyit válaszolt a nagyszerű ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen szunyókálok és nézem a tenger hullámait.
A történet kapcsán több kérdés is eszünkbe juthat. Érdemes azért halálra dolgoznunk magunkat, hogy a végén ne kelljen dolgoznunk? Azért dolgozzunk éjt nappallá téve, hogy pihenhessünk majd egyszer? Pihenni e nélkül is tudunk. Hiába leszünk egyre gazdagabbak, úgysem élvezhetjük jobban az életet, mint a szegények, s nem leszünk náluk boldogabbak. Van valami értelme a gazdagodásnak?
A mai evangélium példabeszédében Jézus a végletekig kisarkítja a gazdag és szegény élethelyzetének különbségét. A különbségek egészen nyilvánvalóak az egykori hallgatók és a mi számunkra is. A gazdag nagy házban, palotában lakik, a szegény pedig az épületen kívül, annak kapuja előtt él. A gazdag a legdrágább ruhákba öltözött, a koldusnak csak szegényes rongyai voltak. A gazdag az asztalra kerülő bőséges ételekből ehetett, a koldus még az asztalról a földre hulló maradékból sem kapott. Az evilágban megtapasztalható különbségek a túlvilágon is folytatódnak, ezt jelképezi a nagy szakadék, csak itt megfordul az élethelyzet. A dúsgazdag, aki a földön bővelkedett, most szenved, a koldus pedig, aki a földön szegény volt, a mennyország boldogságát élvezi, és aki megvetett volt a földön, a túlvilágon a legnagyobb megtiszteltetésben részesül. Utolsóként említsünk meg még egy jelentős különbséget a két személy között. A gazdag nincs név szerint megnevezve a történetben, a szegényről viszont kiderül, hogy Lázárnak hívják. A beszédes héber név jelentése: Isten segít. A szegény, akire rá sem tekint a gazdag, Isten segítségére mindenkor számíthat.
Helytelen volna azt a következtetést levonni a történetből, hogy a gazdag önmagában a gazdagsága miatt került a gyötrelmek helyére. Valójában az Istent és az embereket semmibe vevő életmódja okozta sorsát. A gazdagság önmagában nem elítélendő, hiszen vagyonát bárki felhasználhatja mások megsegítésére, a nélkülözők támogatására, tehát olyan dolgokra, amelyek biztosíthatják számára a mennybe jutást. Illetve nem önmagában a szegénység, a nincstelenség volt Isten előtt értékes, hanem a nyomor türelmes elviselése és a szegény Istenbe vetett bizalma. Melyikre vágyakozzunk inkább? A szegénységre vagy a gazdagságra? A Példabeszédek könyvének tanítása megadja erre a választ: Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak. El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!
Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani, amely rávilágít arra, hogy sosem az számít, hogy gazdag vagy szegény életkörülmények között élünk. Teljesen mindegy, hogy egy beteg ember egyszerű faágyban vagy aranyágyban fekszik, hiszen betegsége mindkettőben egyaránt gyötri. Az a fontos, hogy mi él a lelkében. Az egyikben is és a másikban is tud lázadni Isten ellen a szenvedés miatt, ugyanakkor bármilyen ágyban el tudja fogadni a szenvedést türelemmel. Ehhez hasonlóan nem a lényeges, hogy szegénységben vagy gazdagságban élünk, hanem az, hogy milyen lelkület él bennünk. Ami nyomasztóvá, elviselhetetlenné teszi számunkra a szegénységet, ugyanaz a gazdagságot is nyomasztóvá és elviselhetetlenné teszi számunkra. Ha beteg a lelkünk, akkor bármelyik élethelyzetben boldogtalanok leszünk. Ha viszont tiszta a szívünk és nyugodt a lelkiismeretünk, akkor boldogságra találunk életünkben.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit Te adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet. Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem egyedül Feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket, hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz engem attól, hogy a földi gazdagság miatt megtagadjam szereteted, és szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre. Ámen.