Napi
evangélium
2010. szeptember 20. - Hétfő
Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára,
hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve,
ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne,
és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen,
az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18
Elmélkedés:
A tömör jézusi mondásoknak az a mondanivalója, hogy nem elég csupán
hallgatni Isten tanítását, hanem úgy kell arra tekinteni, mint
világosságra, amely fényt hoz az ember életébe. Ha valaki nem ismeri
fel az isteni szó minden embert megvilágosító erejét, vagy nem érti
meg, hogy azt tovább kell adnia másoknak, akkor az egészet
elveszítheti. Az isteni tanítás életünket alakító erő. Cselekedeteinket
ehhez érdemes szabnunk, hogy azok miatt sem Isten, sem emberek előtt ne
kelljen szégyenkeznünk. Jó és rossz tetteink egyaránt nyilvánosságra
kerülnek, de Isten előtt amúgy sincsenek elrejtve.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek.
Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek
világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy
testvéreimet Hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen
vagyok Uram, de Te azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem
fénye, világossága, íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az
emberek, Rád találjanak! Ámen.
Kommentáld!