Napi evangélium

2010. szeptember 2. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra. Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a Te szavadra kivetem a hálót. Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel. Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

Elmélkedés:

Ezentúl emberhalász leszel - mondja Jézus Péternek a csodálatos halfogást követően. Minden emberhalász Isten üzenetével, Isten tanításának hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus számára. Ha a halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy ez az emberhalászat csak akkor eredményes, ha vannak olyanok, akik megeszik a csalétket, azaz hallgatják a tanítást. A halászatnak az a célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat, s megegyük, és ez a hal életébe kerül. Az emberhalászatnak azonban nem az a célja, hogy a természetes élettérből kiszakítva az ember halálát okozza, hanem Jézus szolgálatába szeretne állítani és az Ő közösségébe hív.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ébreszd fel, lelkem, vágyaidat!
Megérkezett lelkednek boldog órája,
melyben Jézusod közeledik,
hogy szívedbe szálljon.
Íme, az egek Királya!
Íme, Istened és Megváltód jő hozzád
forró vágyódással.
Mondd Neki: Jöjj el, Jézusom,
jöjj az én lelkembe, mert Utánad vágyódik!
De mielőtt nekem ajándékozod magad,
ajándékul és áldozatul nyújtom
gyarló szívemet. Íme, átadom azt Neked.
Fogadd el tőlem! Jöjj, ne késs elfogadni!
(Liguori Szent Alfonz)