Napi
evangélium
2010. szeptember 13. - Hétfő
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.
Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt.
A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa
meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt:
Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a
zsinagógát is ő építtette nekünk.
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a
százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj! Nem
vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat
méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és
meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is
szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: Menj! - akkor elmegy,
ha a másiknak meg azt mondom: Jöjj ide! - akkor odajön, vagy ha a
szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! - akkor megteszi.
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így
szólt az őt követő tömegnek: Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet
Izraelben. Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek
találták.
Lk 7,1-10
Elmélkedés:
Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj - mondja a pogány százados
Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel
szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják arra, hogy Jézus
meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a
zsinagógát is ő építtette.
Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát, s
ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a
jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja
méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis
egyértelműen kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és Jézus halált
legyőző isteni hatalmában. Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám
jöjjön?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add Istenem, hogy szeressük egymást!
Add, hogy minden embert szeressünk,
még ellenségeinket is;
nem azért, mivel testvéreink,
hanem hogy azok legyenek!
Add, hogy mindig égjen bennünk
ez a testvéri szeretet,
a testvér mint olyan iránt,
és az ellenség iránt,
hogy a szeretettől testvér legyen. Ámen.
Kommentáld!