Napi
evangélium
2010. szeptember 10. - Péntek
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki
előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a
szálkát embertársad szeméből.
Lk 6,39-42
Elmélkedés:
Miként az ellenségszeretet a másik emberrel való kapcsolatunkban
teremthet egy egészen új helyzetet, ugyanúgy a lelkiismeretvizsgálat és
a bűnbánat új helyzetet teremt Istennel. Ez természetesen csak akkor
lehetséges, ha nem a másik esetleges vétkeivel törődünk, hanem a
magunkéval. Márpedig igencsak szükségünk van arra, hogy rendezzük
Istennel való kapcsolatunkat, hiszen e nélkül örök üdvösségünket
tennénk kockára. Jézusnak azon szavait, amely szerint legyünk olyan
tökéletesek, mint a mesterünk, akkor értelmezzük helyesen, ha az Ő
személyére vonatkoztatjuk. Ő a mi mesterünk, akit utánoznunk érdemes
életvitelünkkel. Ő vezessen minket a lelki tökéletesedés útján!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mily nagy a Te Szereteted, Jézusom,
testvérem, barátom és lelkem jegyese! Nekem, aki Júdásnál inkább oly
sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a szeretet csókját akartad adni,
hanem eledelül adtad Önmagad, és egyesültél velem, sőt, engem, a semmi
és méltatlan teremtményt Önmagaddá formálsz, mérhetetlen és végtelen
Isten, én Teremtőm! Ámen.
Kommentáld!