Napi
evangélium
2010. október 6. - Szerda
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait. Jézus erre így szólt
hozzájuk: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a Te Neved.
Jöjjön el a Te Országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.
Lk 11,1-4
Elmélkedés:
Az imádkozással az a
célunk, hogy legyőzzük az Isten és az ember közti végtelen távolságot.
Azt a nagy különbséget, amely a gyarló ember és a szent Isten között
fennáll. Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés, amelyekre Jézus tanít
minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel.
Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensőséges viszony, amely az édesapa
és gyermeke között fennáll. A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén
imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra,
hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. De vajon meglátszik-e életünkön,
viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Igen Uram, úgy legyen! Igen, Atyám, mindig
igent mondok! Milyen jó vagy Te, legfőbb Jóság! Örökké áldott légy
Istenem, aki mindenekfölött jó vagy!
Élek vagy halok, mindig boldog vagyok abban a tudatban, hogy olyan megmérhetetlenül jó az Isten. Ámen.
Kommentáld!