Napi evangélium

2010. október 4. - Hétfő, Assisi Szent Ferenc

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye Őt. Mester, szólította meg, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így felelt: Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne? A törvénytudó így válaszolt: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat. Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz. A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De hát ki az én felebarátom?
Válaszul Jézus ezt mondta neki: Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? A törvénytudó így válaszolt: Aki irgalmasságot cselekedett vele. Jézus így folytatta: Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!

Lk 10,25-37

Elmélkedés:

Az irgalmas szamaritánus történetével Jézus azt tanítja, hogy senkit se zárjunk ki a felebaráti szeretetből, hanem mindenkivel tegyünk jót. Mi persze sok esetben próbálunk kifogásokat keresni, hogy miért nem segítettünk valakinek. Más esetekben az előítéletek akadályoznak minket a jó megtételében, vagy saját kicsinyességünk. Isten viszont nagylelkű. Gazdag az irgalomban. Nem méricskél, nem spórol, nem számítgatja, hogy mit kap cserébe. Mindenkinek felkínálja irgalmát. Ezt a mindenki felé odaforduló, irgalmas szívű Istent kellene utánoznunk nap mint nap, amikor segítségre, könyörületre, irgalomra szoruló emberekkel találkozunk. Ha irgalmasan és segítőkészen megnyitjuk szívünket felebarátaink felé, akkor mi is jobban fogjuk érezni Istenünk irgalmas szeretetét.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Mindenható Isten! Áldalak Téged, mert erre a napra és órára méltattál, hogy részt kapjak tanúid sorában, Krisztusod kelyhében, a testnek és léleknek romolhatatlanságában és örök életre való feltámasztásában. Ámen.