Napi evangélium

2010. október 31. – Évközi 31. vasárnap

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Lk 19,1-10

Elmélkedés:

Semmi sem lehet akadály
Zakeus története az egyik legszebb példa az evangéliumban a megváltó Isten és a bűnös ember találkozására. Az egyik oldalon találjuk az embereket üdvözíteni akaró isteni szándékot, a másikon pedig a megváltásra váró embert. Az üdvösség pillanata akar köszönt be, amikor e két szándék találkozik. Az isteni irgalom rátalál az irgalomra vágyó emberre. Amikor újra és újra elolvassuk ezt a megkapó történetet, észrevesszük, hogy milyen csodálatos dolog történt Zakeussal, és együtt örülünk vele. De bármennyire is szépnek találjuk, hogy a bűnös ember számára egy új élet kezdődik, még ennél is csodálatosabb, amikor mindez nem mással, hanem velünk történik. Az irgalmas Isten ugyanis engem is és mindent embert keres.
Zakeusnak, a jerikói vámosnak a történetét, talán könnyebben megértjük, ha összehasonlítjuk a jerikói vaknak az esetével, amely elbeszélés közvetlenül előtte található Szent Lukács evangéliumában. A jerikói vak hangos kiáltással kérte Jézus segítségét, hogy lásson, s kifejezte hitét, hogy hisz Jézusban és abban, hogy Ő képes isteni erejével csodát tenni. A vak koldus és a vámos egyaránt rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt tudta, addig Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi, aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. A vak hisz Jézusban, s bízik abban, hogy életét gyökeresen megváltoztatja, ha Jézus megáll, és találkozik vele. Az evangélium nem számol be Zakeus hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni, vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy Zakeus azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, ő csak ül csendben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra érkező Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg, gyógyítja meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie. Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni a magunk számára?
Elsőként is azt, hogy velünk is előfordulhat, hogy nem érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle, vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe, és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa életünket! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk Őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünket!
A második tanulság az lehet számunkra, hogy ismerjük fel, aztán pedig hárítsuk el azokat az akadályokat, amelyek miatt meghiúsulhat a Jézussal való találkozás. A koldust vak szeme akadályozta, azért a hangját használta. Addig kiáltozott, amíg fel nem figyelt rá Jézus. Zakeust alacsony termete akadályozta, valamint a nála magasabbak. Ahogyan a jerikói vak nem engedte, hogy Jézus egyszerűen csak továbbmenjen mellette anélkül, hogy csodát tenne, ugyanúgy Zakeus sem szeretné elszalasztani a lehetőséget, és nem nyugszik bele hátrányos helyzetébe. Gyorsan feltalálja magát, és felmászik egy fára. Nem az a célja, hogy magára vonja Jézus figyelmét, mint ahogyan a vak tette, hanem csak látni akarja Jézust, aki viszont éppen őt veszi észre a tömegben. Jézus betér Zakeus házába, s így találkozásuk üdvösséget eredményez. Nekünk is van gyengeségünk, hibánk, „vak szemünk” vagy „alacsony termetünk”, ami megakadályozhat minket abban, hogy lássuk Jézust. Találjuk fel magunkat, hogy az Úr észrevegyen minket! Talán hangosan kellene kérnünk a segítségét, vagy talán csak el kellene csendesednünk, hogy meghalljuk szavát. Lehet, hogy magasabb helyet kellene keresnünk, ahonnan jobban láthatunk, de lehet, hogy csak le kellene térdelnünk. Ha feltaláljuk magunkat, amikor Jézus közeledik felénk, üdvösség köszönthet ránk.
A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Jézustól nagy ajándékot kapunk. Zakeus is és a jerikói vak is megkapta a hit látásmódját Jézustól. Többet kaptak, mint amit vártak, hiszen Jézus megnyitotta lelki szemüket. Mi szintén megkapjuk a hit ajándékát.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem. Szükségem vak arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy lássam Jóságot és Irgalmat sugárzó Arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy minden akadályt legyőzve, Hozzád egyre közelebb kerüljek. Térj be az én életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám! Ámen.