Napi evangélium
2010. október 27. - Szerda
Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni,
de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek,
és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt
feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni
kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő
megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti,
gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok
Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában,
magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról,
északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így
lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük a mai
evangélium kapcsán. S vajon mi a kevesekhez tartozunk-e? Mindennapi
teendőink között sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész
emberi életünknek csak akkor van értelme, ha állandóan egyre közelebb
kerülünk az üdvösséghez. Hiábavaló minden fáradozásunk és munkánk, ha
ettől eltávolít bennünket. Tevékenységeink közben néha gondoljunk arra
is, hogy előbbre jussunk az üdvösség útján! Lelkünk üdvössége érdekében
érdemes komolyan venni kapcsolatunkat Jézussal. A gyermekkori vallási
emlékek aligha elegendőek az örök élethez.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, ha eljön a végső „átmenet”
pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit
magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled
találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a
földön megismerhettünk. Ámen.
Kommentáld!