Napi evangélium

2010. október 24. – Évközi 30. vasárnap, Missziós Világnap

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.

Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Krisztushoz vezetni
Ma, a Missziós Világnapon Szolánói Szent Ferencről, egy olyan szentről szeretnék először is beszélni, aki talán kevésbé ismert a magyar hívek körében, pedig ő a ferences misszionáriusok pártfogója világszerte és Peru fővárosának, Limának a védőszentje. Szolánói Szent Ferenc 1549-ben Spanyolországban született. Bár gyermekkorában egy jezsuita szerzetesek által vezetett iskolába járt, ő 16 éves korában a ferences rendbe kérte felvételét, s abban bízott, hogy majd ferences szerzetesként missziósként élheti életét a világ egy másik földrészén. Pappá szentelését követően elöljárói zenetanítással bízták meg, mert kiváló zenésznek bizonyult. A csengő hangú, a szentírást kiválóan ismerő és ugyanakkor igen meggyőzően prédikáló szerzetes nagy tiszteletnek örvendett a nép körében, és Andalúzia apostolaként emlegették. Részben a személye felé irányuló túlzott rajongás elől menekülve, de még inkább a fiatalkorától benne élő missziós lelkülettől vezetve Dél-Amerika vidékeire kérte áthelyezését, ahol a kereszténység még alig terjedt el az új világ felfedezését követően. Vágya teljesült, Dél-Amerikába utazhatott. Ettől kezdve Peruban apostolkodott. Amíg nem tanulta meg a helyi indián lakosság nyelvét, a muzsika révén férkőzött a szívükbe. Művészi szinten játszott hegedűn, s gyönyörű játéka teljesen elbűvölte az indiánokat. Az ilyen kapcsolatteremtést követően már könnyebben hirdette nekik az evangélium igazságát. Innen származik, hogy festményeken és szobrokon ferences ruhában és hegedűvel a kezében ábrázolják. Szolánói Szent Ferenc életrajzírói lejegyzik, hogy sokszor éjnek idején kiosont a kolostorból, a közeli templomba sietett, letérdelt és szemét a Tabernákulumra szegezte. Örömében nem egyszer ujjongva futott vissza hegedűjéért, s gyönyörű zenéket rögtönzött az Oltáriszentség előtt.
Egy példa ez a több évszázaddal ezelőtti időkből, amikor új világrészek felfedezését követően az őslakosságot sokszor kizsákmányoló hódítók mellett megjelentek a keresztény hitet terjesztő misszionárius szerzetesek és papok is. Ugyanakkor a mai időkben szintén szükség van arra, hogy missziósok induljanak olyan területek lakosságához, akik még nem ismerték meg Krisztust. A missziós tevékenység célja kétirányú. Egyrészt elvinni a krisztusi tanítást azokhoz, akik azt még nem ismerik, másrészt Krisztushoz vezetni az embereket. Minden esetben a közösség életerejét mutatja az, hogy mennyire él benne a missziós lelkesedés. Egyaránt igaz ez a plébániai közösségekre, a lelkiségi mozgalmakra és az egész Egyházra. Az evangelizáció és a misszió elsődleges formája a tanúságtétel. A missziósok nem csupán szavukkal hirdetik az evangélium tanítását, hanem elmennek az isteni igazságra vágyakozó népekhez, az emberek között élnek, és életük tanúságtételével erősítik meg mindazt, amit hirdetnek. Krisztus életformája szerint él, és erre az életformára tanítja az embereket is. Közösségeket szervez, ahogyan Jézus is közösségbe gyűjtötte egykor az embereket. A missziós Krisztus sSeretetével fordul a szegényekhez, az Ő Jóságával tekint a betegekre, és az Ő Irgalmával szólítja meg a bűnösöket.
A Missziós Világnap minden esztendőben, így az idei évben is alkalmat ad nekünk arra, hogy figyelmünket az evangélium lelkes hirdetőire irányítsuk. Imáinkkal segítsük őket, adományainkkal pedig támogassuk munkájukat, amelyet a világ számos pontján végeznek. Ugyanakkor meg kell újítanunk elkötelezettségünket Krisztus iránt, akinek örömhíre életünket alakító erő. Krisztus megmutatja nekünk az Üdvösség útját, amelyen nekünk hittel kell haladnunk, s másokat is erre az útra kell vezetnünk. Mindannyiunk hivatása, hogy hirdessük az üÜvösség Evangéliumát! Mi is missziósok vagyunk abban az értelemben, hogy Krisztushoz vezethetjük az embereket.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, Te elhoztad nekünk az örök élet tanítását, és megmutattad nekünk az Üdvösségre vezető utat, amely a szeretet útja. Saját környezetemben én is hirdetni akarom az Evangéliumot, s tanúságot szeretnék tenni arról, hogy Hozzád tartozom, Veled élek közösségben. Adj nekem lelkesedést és bátorságot, hogy mindenkit Hozzád vezessek! Ámen.