Napi evangélium
2010. október 23. - Szombat
Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a
galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével
vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak
bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom
nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire
rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a
Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem
tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a
szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így
szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek
ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?
De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és
megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat vagy
a jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie – miként a fák is gyümölcsöt
érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten
nélkül ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a
növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné
és terméketlenné válnánk. Isten teremtő együttműködésre hívja minden
teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív
együttműködés ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem,
hanem Istené. A növekedés nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönhető.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mária, az Egyház Anyja és az
evangelizáció Csillaga! Légy velünk az úton, ahogy Pünkösd napján is
ott álltál a tanítványok mellett. Bizalommal fordulunk Hozzád, hogy
közbenjárásodra az Úr adja meg nekünk a kitartás ajándékát a missziós
munkában, amely az egész egyházi közösség ügye, mindannyiunk ügye. Ámen.
Kommentáld!