Napi evangélium
2010. november 8. - Hétfő
Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy
botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb
lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint
hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül.
Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha
megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de
hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így
válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt
mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a
tengerben! – engedelmeskedik nektek.”
Lk 17,1-6
Elmélkedés:
Az apostolokéhoz hasonló buzgósággal fordulunk Jézushoz: Urunk, növeld
bennünk a hitet! De miért van szükségünk a hitre? Egyáltalán szükségünk
van rá? Sokan élnek hit nélkül, Istenbe vetett hit nélkül, Isten
nélkül. Akinek nincs szüksége Istenre, annak hitre sincs. A hit nélkül
elképzelhetetlen az Istennel való személyes kapcsolat. A hívő ember
azért szeretne megerősödni hitében, hogy egyre jobban átélhesse Isten
jelenlétét, megtapasztalja szeretetét. Mi növelheti hitünket? A Szentírás figyelmes olvasása, az olvasott tanítás megvallása és
megélése által egyaránt növekszik hitünk. Isten mindannyiunkat hív a
hit útjára, hogy Vele éljünk és eljussunk a Vele való, örökké tartó
közösségre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Legyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amint Tebenned bíztunk!
Áldott vagy Te, Urunk, taníts meg minket a Te igazságaidra!
Áldott vagy Te, Uralkodó, oktass bennünket a Te igazságaidra!
Áldott vagy Te, Szent, világosíts meg minket a Te igazságaiddal!
Uram, a Te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, Téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Kommentáld!