Napi evangélium

2010. november 7. - Évközi 32. vasárnap

Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

Lk 20,27. 34-38

Elmélkedés:

Örök életre teremtve
Ki ne emlékezne közülünk gyermekkorából olyan a mesére, amelyben vagy a halhatatlanság szerét kereső szegénylegény tűnik fel, vagy a halhatatlanságra vágyó királyfiról szól. Az ilyen történetekben számos próbatételt kell kiállnia a főhősnek, meg kell ismernie és a maga szolgálatába kel állítania a természet titokzatos erőit, s útja során soha nem feledkezhet meg nagy céljáról, a halhatatlanság titkának megfejtéséről és megszerzéséről. A nem hívők nem tudják, nem találnak magyarázatot arra, hogy honnét van az emberben a halhatatlanság utáni vágy, a hívők viszont úgy gondolják, hogy az örökkévaló Isten ültette belénk az örök élet utáni vágyat. A hívő ember nem azt akarja, hogy földi élete tartson örökké, hanem bízik abban, hogy halálát és feltámadását követően örökké élhet majd Isten közelében. A feltámadásban való hit természetesen jóval több mint megoldás, magyarázat arra, hogy milyen értelemben lehetünk halhatatlanok. Krisztus feltámadása nyújtja nekünk a reményt, hogy mi is feltámadunk.
A feltámadásban való hit sok ember számára próbatétel. A halál könyörtelen tényével szembesülve könnyen azt gondoljuk, hogy az életnek ezzel vége, s utána nem következik semmi. Valóban nem is tudunk semmit tenni a magunk erejéből, hogy ez ne így legyen. Isten viszont igen! Ő, aki életet ad minden embernek, képes arra is, hogy új életet adjon az embernek a halál után. Új életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk az örök szeretettel.
A mai evangéliumban azokról olvastunk, akik nem hittek a feltámadásban. A szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai arra hivatkozva nem fogadták el a feltámadás tanát, mert arról nincs szó a mózesi törvénykönyvekben. Saját álláspontjuk igazolása érdekében szállnak vitába Jézussal. Jézus felel a vitát kezdeményezőknek, s válaszában Istent az élők Istenének nevezi. A Szentírás tanítása szerint Isten ad életet minden teremtményének, így az embernek is. De a földi életnél is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által. Ha életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni.
„Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él” (Lk 20,38). – zárja le a feltámadással kapcsolatos kérdéskört Jézus. A kijelentés azt a gondolatot indítja el bennem, hogy Isten azoké, akik nem időznek sokáig a lelki halál állapotában, azaz a bűnben. Isten azoké, akik nem érzik jól magukat akkor, ha bűneik révén eltávolodnak Istentől. Mert vagy az Isten él énbennem, vagy a gonosz lélek. Vagy Istennel élek, vagy bűnben élek. Földi életünkben Istennek köszönhetjük a lelki feltámadást, azaz a bűnbocsánatot, miként egykor majd Istennek köszönhetjük a testi feltámadást is. És miként feltámasztásunk is Isten ajándéka lesz, ugyanígy a bűnből való új életre támadásunkat is Istennek köszönhetjük. A feltámadásában halhatatlannak mutatkozó Jézus megosztja velünk életét, s nekünk adja az örök életet. Ne érjük be kevesebbel, mint az örök élettel! A feltámadásban való hit különleges erőt, segítséget ad nekünk törekvésünkhöz az örök élet felé!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus! Hiszek feltámadásodban, s hiszem, hogy Te vagy a halhatatlan Úr. Te vállaltad emberi sorsunkat, s életedet megosztottad velünk. Hozzád kötöm magam, hogy Veled éljek, s részesüljek a feltámadásban. Segíts engem szüntelenül törekedni a menny felé! Ámen.