Napi evangélium

2010. november 3. - Szerda

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, Ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”

Lk 14,25-33

Elmélkedés:

A középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt. Általában a tornyok szoktak lemaradni. A csonkaság napjainkra az épületek jellegzetes ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos megjegyzést kaphattak az építtetők, s biztosan a mai evangéliumban hallott jézusi példabeszédet is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták befejezni az építkezést, mert elfogyott a pénz. Az épületek esetében a lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb jelentősége a dolognak.
Lelki életünkben viszont komoly következményekkel járhat a befejezetlenség, a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával követnénk Őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész termékek! Fejezzük be a lelki épülést! Törekedjünk a teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram! Add, hogy mindig félve fogadjak el másoktól szolgálatot. Amikor engem kiszolgálnak, nem hasonlítok Hozzád. Még kevésbé, ha elvárom másoktól a szolgálatot. Akkor hasonlítok Hozzád, amikor én vagyok mások szolgálatára. Adj készséges szívet, hogy meglássam, hol van rám szükség. Végül add, hogy életem a Megváltás ügyének szolgálata is legyen a Te önfeláldozásodba kapcsolódva. Ámen.