Napi evangélium
2010. november 29. - Hétfő
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A
százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön;
és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt
kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam
Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és
napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a
mennyek országában.”
Mt 8,5-11
Elmélkedés:
Jézus korában a zsidó emberek számára tilos volt belépni a pogányok
házába, mert a mózesi törvény tiltotta ezt. A kafarnaumi százados
pogány létére jól ismerte ezt a zsidó törvényt. Figyelmességéről és
udvariasságáról tanúskodik kérése. Nem azt kéri tehát, hogy Jézus a
házába lépjen, hanem hogy gyógyítsa meg szolgáját. Kérésével ugyanakkor
kifejezi azt is, hogy hisz Jézus szavának erejében. Adventben Jézust
várjuk, aki belépni készül emberi világunkba, a mi méltatlan
hajlékunkba. Gyógyulást, békességet, megváltást, üdvösséget hoz nekünk.
Ismerjük el méltatlanságunkat és valljuk meg alázattal bűneinket,
mielőtt megérkezik világunkba és betér a mi életünkbe. Várjuk Őt igaz
hittel!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Te, aki közelebb vagy hozzánk,
mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az Irántad való bizalmat és az
üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg
minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára! Ámen.
Kommentáld!